Észak felé haladva, elhagyva a tajgák területét, megszűnnek a zárt erdőségek, az erdős érünk. A talaj alsó része egész éven át , nyáron is csak a legfelső réteg enged fel. A fák kiterjedt, felszínen futó gyökérzetük miatt távol állnak egymástól. Magasságuk csökken, megjelennek a és törpenyírek. Még tovább vándorolva észak felé a fák teljesen eltűnnek, kis termetű cserjék is csak elvétve láthatók. A sarkkörökön túl, a tundrák területén már csak váltja egymást. A tél több mint fél éven át tart, és rendkívül . Az éjszakák hosszúak, előfordul, hogy hosszabb-rövidebb ideig fel sem kel a Nap. A nyár , a hőmérséklet mindennap fagypont alá süllyed. A nappalok hosszúak, vannak olyan időszakok, amikor folyamatos a megvilágítás.

A sarkok közelében, a már nincsenek napszakok. Ezeken a tájakon fél éven át sötétség honol, míg nyáron folyamatos a megvilágítás. A havi középhőmérséklet sohasem emelkedik fölé. A felszínt állandóan , nincs növénytakaró. A tundrák, jellemzően állandóan fagyos területei mind az északi, mind a déli sarkon megtalálhatók.

A rágcsálók közé tartozó kis termetű emlősök, a a telet is a tundrán töltik. A talaj felszínének közelében, hóba vájt járatokban élnek, zuzmóval, mohával, gyökerekkel táplálkoznak. Nyáron magvakat, rovarokat esznek. Rendkívül szapora állatok, túlnépesedett populációik hatalmas csapatokban táplálék után kutatva.

A szintén állandó lakója a tundráknak. állat, patái , szétterpeszthetők. Ezért az állat jól mozog a nyáron felengedett, ingoványos talajon is. Bundája tömött. Főleg zuzmókkal táplálkozik, de időnként kisebb állatokat is elfogyaszt. A rénszarvasok hatalmas csordákban élnek. A csapat folytonosan vándorol az újabb legelők felé. A rénszarvasnak vadon élő és háziasított változata is van.

A az északi sarkkör fagyhatárán túl él, tehát kifejezetten a tundrákon honos. Ragadozó, legfontosabb zsákmánya a lemming, de nem veti meg a növényi táplálékot sem. A legnagyobb testű rókafaj. Fülkagylója kicsi, ezáltal kismértékű a . Bundája barnásszürke, hófehér. Értékes prémjéért tenyésztik is.

A az északi sarkvidék legnagyobb testű ragadozója. A kifejlett hímek tömege elérheti a 750-800 kg-ot, testhosszuk pedig a 2,5 m-t. A nőstények jóval kisebbek. Kitűnően úszik, de könnyedén mozog a szárazföldön is. Hófehér bundájának különleges a szerkezete, legbelső szőrrétege hosszú ideig nem ázik át a vízben sem. táplálkozik. Zsákmányát mancsának erős ütésével teríti le. A jegesmedve talpát is szőr fedi. A szőrszálak úgy helyezkednek el rajta, hogy az állat ne csússzon meg a jégen. Hóba vájt odúkban pihen. Magányosan él. A nőstények kétévente 1-4 bocsot hoznak a világra.

A vízi életmódhoz alkalmazkodott emlősállatok. Végtagjaik uszonnyá alakultak. Hosszú, megnyúlt ujjaik között van. Testük orsó alakú, szőrzetük rövid. Orr- és fülnyílásaik . Bőrük alatt különösen vastag a hőszigetelő szalonnaréteg. A sarki tengerekben szerzik zsákmányukat, de kikapaszkodnak a szárazföldre is, pihenni, sütkérezni. Itt párzanak, a nőstények itt hozzák világra borjaikat. Az elefántfóka a legnagyobb testű fóka. A hímek tömege 3000 kg, a nőstényeké “mindössze” 1000 kg. A Déli-sarkkör közelében élnek.

A a déli félgömb lakói. Ragadozó állatok, halakkal táplálkoznak. Testfelépítésük életmódjuknak megfelelően alakult. Szárnyuk evezőként működik. Lábukkal kormányoznak, ujjaik közt úszóhártya feszül. Tollazatuk nem ázik át, jó hőszigetelő. Jellegzetes fekete-fehér „frakkjuk” valójában rejtőszín. A vízben úszó állatok sötét hátoldalát a levegőben köröző ragadozó madarak, fehér hasoldalukat az alattuk úszó, zsákmányként szolgáló halak nehezebben veszik észre. Legnagyobb képviselőjük, a a sarkkörön túl él. A pingvinek között a legnagyobb termetű, magassága elérheti a 120 cm-t. Csoportosan él, a jól szervezett pingvintársadalomban az egyedek közösen birkóznak meg a zord körülményekkel.

A magashegységek is bizonyítják, hogy egy adott hely élővilágát alapvetően a hőmérséklet- és csapadékviszonyok határozzák meg. A domborzat erősen módosítja egy terület éghajlatát. A hegyoldalon felfelé kapaszkodva a hőmérséklet, 100 méterenként átlagosan 0,5 oC-kal. Ennek következtében a hegy lábától a csúcsig fokozatosan változik a növénytakaró szerkezete is, vagyis függőleges övezetesség figyelhető meg. A hegy lábánál mindig az adott terület éghajlati viszonyai által meghatározott társulás található. Ezt sorban egymás után felváltják a hideghez jobban alkalmazkodó társulástípusok. Az örök hó határának közelében a növényzet már a tundrákéhoz hasonló. A hőmérséklet változásának következtében a magashegységekben jellegzetes növényzeti övek alakulnak ki.

Az Alpokban, a hegy lábánál találhatók. A hegyoldalon felfelé haladva a felváltják a . A fenyőerdők jellemző faja a jegenyefenyő és lucfenyő. 1500 m magasságban az örökzöld fajokat a hideghez jobban alkalmazkodó, lombhullató vörösfenyő követi. 2000 m magasságban már csak törpefenyvesek és találhatók. 2500-3000 m fölött, a hóhatáron túl már borítja a tájat.